J.A.

KERESEK VALAKIT


Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

Változik az élet mint egy gondolat,
Nincs állandó benne,csak egy pillanat.
Változzon hát életed,minden perc alatt,
Légy először boldog aztán
BOLDOGABB!!

Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni,
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűrőm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem,
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek. Ne adja isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!
De mért? Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt,
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat!

Voltam Nap
és voltam Hold is.
Voltam jó
és voltam rossz is.

Voltam csendes,
derűs álom.
Voltam vágy
remegő pilládon.

Voltam felhő
nyári égen.
Voltam dér
a téli réten.

Voltam szó,
édes a szádban.
Voltam könny
elhagyott ágyban.

Voltam sóhaj,
míg rám vártál.
Voltam csók,
ha rám találtál.

Voltam öröm
és fájdalom.
Voltam ember
...
és vállalom.

talán...
szép emlék leszek
nem halványuló öröm
kis láng, távoli évek
fakóvá vált árnyékai között

talán...
marad utánam néhány kedves
soha nem múló pillanat
mi minden rossz nap
ellenére Veled marad

talán...
csendjeid részévé válok
és derűs ráncot rajzolok majd
ahogy évek múlva
két szemedre hullva
emlékem előcsal csillanó harmatot
miközben arcod mosolyog

talán...
átsuhanok néha misztikus éjeken
szobádon, ágyad felett lebegek
látom egyedül maradt testedet
és táncolok majd ölelve
álomban járó lelkedet
és boldog leszek

...elfeledve, hogy mindezt
már nem lehet

csend van és én álmodok még rólad
most csengenek a gyöngyé vált szavak
elmúlt napok ködébe bújt reggel
gyorsan számol le a szerelemmel

hová tűntek a régi boldog évek
szenvedélyből lettek szenvedések
hová tűntek a vágyvirágos esték
mosolyunkon halványabb a festék

Nap sugara arcomra vág árkot
elfeledtem régen minden átkot
ölelő sok szép szava a múltnak
lopott csókok még utánam nyúlnak

hová tűntek a lelkesítő fények
ábrándjaim eddig elkísértek
hová tűntek az elringató éjek
érintések a bőrömbe égtek

csodákban még hinni tudok mindig
élek és ez így marad a sírig
nem engedem szélnek ifjú vágyam
el kell érnem mindent mire vártam

hová tűntek az ártatlan kis vétkek
gyertek vissza derűs nevetések
hová tűntek a múltba veszett képek
jobb lesz... ha most csendben tovább lépek