csend van és én álmodok még rólad
most csengenek a gyöngyé vált szavak
elmúlt napok ködébe bújt reggel
gyorsan számol le a szerelemmel
hová tűntek a régi boldog évek
szenvedélyből lettek szenvedések
hová tűntek a vágyvirágos esték
mosolyunkon halványabb a festék
Nap sugara arcomra vág árkot
elfeledtem régen minden átkot
ölelő sok szép szava a múltnak
lopott csókok még utánam nyúlnak
hová tűntek a lelkesítő fények
ábrándjaim eddig elkísértek
hová tűntek az elringató éjek
érintések a bőrömbe égtek
csodákban még hinni tudok mindig
élek és ez így marad a sírig
nem engedem szélnek ifjú vágyam
el kell érnem mindent mire vártam
gyertek vissza derűs nevetések
hová tűntek a múltba veszett képek
jobb lesz... ha most csendben tovább lépek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése