soha nem hallottam
amikor sírtál
nem láttam könnyeid
megszáradni arcodon
a nevetésed is
csak távolról
ért hozzám
nem tudtam
éppen hol tartasz
utadon
bár mellettem
ültél
vagy álltál
tudtam
gyakran nagyon
távol jártál
szemedbe
csak néha néztem
félve
mélyen
akkor sem tudtam
csak reméltem
értek annyit
amennyit
Te értesz
belőlem
nem ért hozzám
a melegség
hideg függönyök
át nem engedték
lelked néha
mégis megérintette
testemtől elváló
lelkemet
de csak most érzem
újra
mennyire féltelek
menj távolabb!
vagy jöjj
egészen közel!
felejts el
vagy ölelj!
nincs már sok időnk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése